Tartalomjegyzék
Ki vagyok én, hogy filozófiáról merek írni?
A filozófiaegyik alapvető buktatója
Ismeretelmélet vagy ismerettan (episztemológia)
Thalész (kb. i.e. ~ 624-546) - a víz az ősanyag
Anaximander (i.e. ~ 610-546) - a "határtalan" az ősanyag
Anaximenes (i.e. 585-528) - a levegő az ősanyag
Püthagorasz (i.e. ~ 570-490) - a számok hatalma és az axiómák bevezetése
Axióma; valahonnan el kell kezdenünk.
Hérakleitosz (i.e. ~ 535-475) - minden változik
Parmenidész (i.e. 515-450) - csak az örök változatlan "egy" létezik
Eleai Zénón (i.e. 490–430) - a mozgás csak illúzió
Empedoklész(i.e. ~ 495-435) - a szerelem és a viszály elrendezi a négy őselemet
Görögország története az i.e.V. század körül
Anaxagorasz (i.e. ~ 510-428) - megjelenik az "ész" a filozófiában
Démokritosz (i.e. 460-370) és Leukippusz (BCE 440) - a világ atomokból áll
Prótagorasz (i.e. ~ 490-420) a szofizmus atyja
Szókratész (i.e. 470–399) az örök moralista
Platón (i.e. ~ 428-347) - az "ideák" és tükörképei a látható világban
Platón dualizmusa és kozmogóniája
Etika (Popkin és Strollalapján)
Arisztotelész (i.e. 384-322) - a világot a tiszta forma elérésének célja hajtja
Szubsztancia, univerzális és esszencia.
A lélek Arisztotelész értelmezése szerint
A cél és szándék szerepe Arisztotelész filozófiájában
Arisztotelész helye afilozófiában
Az ókori görög történelem három korszaka
Számoszi Arisztarkhosz (i.e. 310-230); az első heliocentrikus világkép
Cinikusok; Semmi sem
számít, csak a magunkban rejlő erény
Antiszthenész (i.e. 445-365); gazdag ember a szegénységet választotta, az értékes
életért
Diogenész (i.e. 412–323); amikor
a cinizmus az erényes életet jelentette
Szkeptikusok;
semmi sem biztos; a valószínűség szerepe a
filozófiában
Pyrrho (i.e. 360-275); az
erkölcsi bizonytalanság megszületése
Phlius-i Timon (i.e. 320–230); még az axiómákban is kételkedett
Epikurosz (i.e. 341-270); az
intellektuális hedonizmus megteremtője
Sztoicizmus; determinizmus, közömbösség, valószínű és bizonyos
tudás
A sztoikus tudáselmélet; a bizonyosság és a véletlen
megkülönböztetése
CitiusziZénó (i.e. 334-262); a sztoicizmus
megalapítója
Asszoszi Kleanthész (i.e. 330–230); a lélek anyagi természete
Chrysippus (i.e. 280-207);
sztoikus szervező dialektikus nézetekkel
Panaitiusz (i.e. 185-110); idealista
váltást indított a sztoicizmusban
Poszeidóniusz (I.e. 135-51); jó próbálkozás több csillagászati méréssel
Seneca (i. e. 3-i.sz. 65);egy nem túl őszinte sztoikus igazi sztoikus halált hal
Epiktétosz (i.sz. 60-100); „az
univerzum polgára” és a kereszténység hírnöke
Marcus Aurelius (i.sz.121-180);
a császár, aki az univerzummal való összhangot keresi
A
Római Birodalom hatása a hellenisztikus nyugati kultúrára.
Az egységesített civilizáció bevezetése egy központi
kormányzattal
A hellenisztikus elemek átadása a mohamedán kultúrába.
